Ami fontos volt, elmúlt, szépen, mint az éjszaka utáni hajnali köd, ami enged a nap sugarainak, és eloszlik, hogy láthasd a határ felett szálló madarak röptét. Elmúlt, mint az élet, talán fontos sem volt, csak akkor, vagy akkor sem, csak annak tűnt, elhitetve, hogy számtalan tettünk nem ugyanoda visz. Neked kell ez. Az utcán veled sétáló ezrek a létezésedről sem tudnak, próbáld megszólítani őket, nem lesz válasz. Neked kell ez, hogy körülvegyen, erőt adjon, amikor elhagynak. Neked kell ez, amikor átléped a temető kapuját, erőtlenül kihúzott testtel bandukoksz a sírig, és azt kérdezed magadtól, hogy nem vetted észre, hogy elhagyott az erőd.
654. Nap
Horák Árpád 