A nő a pultra támaszkodó férfihez beszélt, kerülte a tekintetem, a zsíros kezét a piros szabadidő nadrágjába törölte, majd a sütő felé fordult, hogy még véletlenül se kelljen megkérdeznie, mit is akarok.
Örültem, hogy nem erőlteti a kontaktust, bár a csirkék vidáman forogtak a nyárson, a nő annyira taszító volt a hájas képével és az igénytelen ruhájával, hogy hátra léptem egyet, közben nagyot nyeltem, és próbáltam nem tudomást venni a kisült zsír hívogató illwtáról. Valami visszatartott. A fűszerezés. Az Évi megmondta, hogy nem elég erőteljes, ráadásul a bőrét sem sütik ropogósra.
Előre léptem egyet, és próbáltam sötétebbnek látni, mint amilyen, átsültebbnek és izesebbnek.
A nő újra megmozdult, irritálóan káráló hangon kérdezett valamit, a sört lassan kortyolgató dokkmunkástól, én pedig elfordultam, elindultam a szupermarket felé, és virslire gondoltam fetasajttal.
655. Nap
Horák Árpád 