Lélek és élet, szeretet és törődés, nem ismerte ezeket a szavakat, a temetésén sem szívesen hallgatta őket, de nem reklamálhatott. Három napja ment el, váratlanul, egy hónappal a diagnózis után. Túl korán volt ez, nem hagyott időt a felkészülésre, és mégis, ez sem volt más, mint ahogy élt: önmaga volt most is. Mint a tölgyfa, a kert végében, túl közel a kerítéshez és az autópályához. A vadrács miatt már háromszor felszólították, amikor rászánta magát, hogy kivágja. Szerette a fát, még ő ültette, gondozta, látta, ahogy nőtt. Akkor aztán fogta, és két óra alatt feldarabolta. Jó lesz tűzifának.
Ezt mondta.
658. Nap
Horák Árpád 