Száz szál rózsával kezdődött az egész, szombat délután volt, az udvaron álltunk, hátul a ház mögött. A futár kézben hozta be a csokrot, gyönyörű, vörös rózsákat, az üdvözlőkártyát Joannak adta, sarkon fordult,és elment. Nem válaszolt a kérdésemre, hogy ki küldte a csokrot.
Joan homlokráncolva tépte fel a kis borítékot, az agyamban nevek pörögtek, vajon ki küld vörös rózsát a feleségemnek. Joan a szája elé kapta a kezét, sápadtan leült, a borítékot felém nyújtotta azzal a mozdulattal, hogy tessék, itt van, olvasd el.
“Igazi nő vagy, egy nap se feledkezz meg erről, kérlek.” Ennyi volt a papíron, aláírás semmi, mégis mindketten tudtuk a kérlekből, hogy Joan apja küldte a rózsákat. Akkor már négy éve halott volt.
659. Nap
Horák Árpád 