Nedves volt a cserép alja, a pálma gyökere nem tudta az egészet felszívni, a többi átszivárgott a földön, és kis, fényes tócsákban állt a fehér kaspó alján. Greg bizonytalanul nézte a vizet, közben Susanre gondolt és az elmúlt éjszakára, meg arra, hogy vajon ez a növény meddig bírja majd a túlzott gondoskodását. Bénultan bámult ki továbbra is az ablakon, egy sérelmén rágódva, a nyakát behúzta, közben félelem költözött a szívébe. Az ég sötétszürkébe hajlott, a nap reggeli sugarai nem törtek át a felhőkön, a madarak panaszosan énekeltek, csak egy kis fehér kutya húzta vidáman maga után pórázon a gazdáját.
664. Nap
Horák Árpád 