Nyolc órakor ment át az úton, még nem járt arra senki, ismerte a környék minden részletét, mégis nekiment a nagy zöld kapunak a vegyeskereskedés mellett. Álmatagon nézett körbe, a fájdalom és a homlokából kiserkenő vér nem érdekelte, sétált tovább, a virágcsokrot a jobb kezében fogta, könnyedén lóbálta, és szökkelő járással haladt tovább. Szerda volt, az a nap, amikor Carmennel találkozik, utána bemegy a kórházba, és négy órát önkénteskedik a szemészeti osztályon. Carmen várta a szokott helyen, nyávogott, fel-alá járkált a kerítés tetején, várta, hogy megkapja az előző napi ebéd maradékát. Késésben volt, mégis megállt, ahogy szokott, kinyújtotta a kezét, és hagyta, hogy a macska nekidörgölözzön.
673. Nap
Horák Árpád 