Ez ugyanolyan nap, mint a többi; számtalanszor halottam már ezt karácsonyról, születésnapról, névnapról vagy bármilyen ünnepről. Mindig hamisnak éreztem, ostobának is, hivalkodónak, magamutogatónak és értelmetlennek. Tegnap is hallottam, véletlenül, nem nekem szánták a szavakat. Az üzenet mégis átjött, célba ért, a feladója szándéka szerint. Nem nekem mondja, mégis nekem szánta, ostoba óvodásként, drámaivá tette a semmit, azt a látszatot keltette önmaga számára, hogy tett valamit, nem volt tétlen, nem csak sodródott. Téves elképzelés ez, csak arra jó, hogy fenntartsa a helyzetet, az érzelmi hullámzást, a semmit, amit valaminek érez. De ez nem valami.
677. Nap
Horák Árpád 