Óriás bébi orrszarvúnak látszott, Ken tudta, hogy csak álom lehet, mégis a befagyott szökőkút felé menekült. Az állat követte, a torz fején ülő szarva tövén sárgás-vörös fény játszott, kitörés előtt álló vulkán kráterét idézve, vadul fújtatott, a szája pedig mintha gúnyosan mosolygott volna. Ken egy korhadt törzsű fa mögé ugrott, és riadtan nézett vissza a fején ferdén álló rohamsisak alól a három méter magas állatra, az meg csak egyre gyorsulva közeledett felé. Lassan leguggolt, és két kezét a tarkóján összefonva, leszorított fejjel várta az ütközést. A fa valami érthetetlen okból kibírta a hatalmas ütést, az állat szarva átfúrta ugyan a törzsét, mégis csak annyi történt, hogy rezdükt egyet, és lehullajtotta egyetlen, rozsdaszínű levelét.
684. Nap
Horák Árpád 