Fekete, szűk szabású, hosszú fazonú, az alján szélesedő bőrszoknyában lépett be az étterem üvegajtaján, jobb kezével lassan végigsimított a combján, aztán megállt. Nem volt mit simítani a szoknyán. Úgy feszült Susanre, hogy az ember azt gondolta, hogy rajta varrták össze.
Minden fej felé fordult. Nem volt számára ismeretlen az érzés, szerette, ha nézik, de aznap, amikor Joshsal az első évfordulójukat ünnepelték, már két hónapos terhes volt, és úgy érezte, a tekintetek átfúrják a hasát, és belelátnak szent titkába.
Josh felállt. Nem indult el felé. Ott állt az asztaluk mellett, és várta, hogy Susan odasétáljon hozzá.
Horák Árpád 