A hátsó úton ment fel, pedig nem igazán szerette, mert a kátyúk szétrázták a kocsit. Mégis mindig arra ment, megszokásból, az éles kanyarokban gázt adott, különösen abban, ahol a jobb kanyar után az út lejteni kezdett és mindig murvás volt. Aztán elsuhant az étterem mellett, ahonnan a környék erdőire lehetett rálátni, és az embernek olyan érzése volt, mintha nem is egy városban lenne, hanem valami jó levegőjű hegyi barlang előtti tisztáson.
Denisehez tartott. Kellemetlen érzéssel. Denise nagy kedvence volt, de ez az évek alatt megkopott, és ez a veszteség olyan volt neki, mintha meghalt volna egy kicsit.
Horák Árpád 