Hetvennégy év után tért vissza, kilencven éves elmúlt, mégis úgy gondolta, hogy mindenre emlékezni fog, és a környéken semmi nem fog megváltozni. Nem volt nagy a falu, az üres házak száma nőtt csak meg – a fiatalok a városba költöztek. Az öreg nem tudta, hogy az óvoda négy éve bezárt, az iskola meg három osztállyal ment, alig volt gyerek, azok se akartak tanulni. Arra gondolt, hogy várni fogják. Szerette volna, ha örülnek neki. De senki nem jött elé. A hét évtized várakozás végén a nagy semmi várta.
Leült egy padra a templomkertben. És úgy döntött, nem megy haza.
Ott fejezi be, ahol elkezdte.
Horák Árpád 