Kora reggeli séta a zárt udvaron. Az különleges nekem. Együtt ébredek a világgal. A fű még száradni sem kezd, a tulipánok szirma meg úgy veri vissza a napfényt, mintha előbb elnyelné, csak hogy visszaadhassa, megduplázva. Jól megcsócsálja, aztán köpi vissza a szemembe szemérmetlenül, az álom utolsó morzsái csettintésre tűnnek el, a nap felé fordított arcomra meg szelíd mosoly simul, mintha Téged látnálak. Életemben először.
Április közepe. Még a tavaszt a madarak jobban jelzik, mint a fák. De a körforgás már újra indult. Élet jön a halál után.
Horák Árpád 