Pete a második poharat vette le a polcról, nem tudta, miért, nem is gondolkozott rajta, csak kivette, és töltött magának.
Egy nap aztán mégis végiggondolta ezt. Miért mindig a második pohárból iszik? Ihatna az elsőből. Vagy a harmadikból is.
De Pete mindig a második pohárból ivott.
A pálinka almából készült. Kökénnyel akarta megágyazni, de valami elvitte a termést, nem kéklettek a bokrok, nyomorult gondolatokat hagyva hátra, széttépett lelkeket, és az érzést, hogy nem jól van ez így.
Január közepén volt a temetés. Az igazságügyi szakértők húzták el a dolgot; ki akartak deríteni valamit, de hát a rendben levő világ szétcseszett fájdalmát ki érné fel ésszel a halandók közül?
Akkor már napok óta izzadt a tenyere. Csatakos nyomok követték, pólóba törölt kezek, és a vágy, hogy világ porszemeinek is jár valami, amit a nagyobb erők hagynak hátra, hogy fenntartsák a szabadság látszatát.
Horák Árpád 