A fal nem omlott le.
Fekete, nagyon fekete éjszaka kell ahhoz, hogy meglásd a fényt.
Egy célom volt életemben. Huszonnégy voltam, amikor beteljesítetten. Hátul álltam a gépen, a sziklákat, meg a napot néztem. Lent gyíkok napoztak.
– És most hova?
– Megyünk, amerre a szél visz bennünket. Világot látunk. Mit szólsz?
– Megyek, ahová viszel.
Fekete, nagyon fekete éjszaka kell ahhoz, hogy meglásd a csillagom.
Horák Árpád 