Kwaung a tűzbe meredt, vagy a sötét erdő mélyébe, és üveges tekintettel, túl mereven ült a felesége mellett. Benne volt még a délután.
Egy nagy csoport haladt át az erdőn, feldúlták a földjüket, mondták, újra akarják kezdeni.
Féltek.
Kwaungot az apja rázta meg, nem ezért neveltelek, mondta neki, hogy félj. Erő áradt belőle, ahogy beszélt, meg bölcsesség és béke.
Nem sikerült a fiát teljesen visszahoznia.
.
Kwaung a tűzbe meredt, a felesége oldalról figyelte, a fejét a vállára hajtotta, közben az első szülöttjük fejet simogatta, és lágy hangon szólt Kwaung-hoz:
– Gyere vissza hozzám!
És Kwaung visszatért.
Teljesen.
.
A fejét a felesége gömbölyödő hasára hajtotta.
– Táncol a fiúnk!
– Igen. Táncol.
Horák Árpád 