Dara esett aznap. Hódara. Abban az évben az volt az első.
.
Kenneth laposakat pislogva sétált vissza az asztalhoz. Vörösborból készült a forraltbor, a szegfűszeget lehetett csak kiérezni a fűszerek közül.
Judy elment.
Már négy éve. Kenneth nem is hallott róla. Ahogy meséltek az életéről, látta a parkot a bokrokkal, a kopott padokat, a kaviccsal felszórt utat – nehezére esett Judyt odaképzelni.
Biztos nem úgy volt.
Remélte, hogy nem úgy volt.
.
A bor gyorsan átmelegítette. Az előző este rázta a hideg, kabátot kellett volna vennie, de a többieken sem volt, pár napja még enyhe volt az idő, a tél addig nem mutatta meg magát.
.
Judy.
Nem tudta felidézni az arcát.
A családjára emlékezett.
De az arca nem jött elő.
.
Felmerült, hogy igyanak egy puncsot is.
Kenneth nem kért.