Mickie Jonathan Argaile két hete ismerte Anne-t, amikor lesétáltak a partra.
A tó száz méterre lehetett a háztól, a gyep rövidre volt nyírva, a nap melegen sütött, semmi szél, madárcsicsergés, béke.
.
Mickie nem látott ebből semmit.
Másnap Joe kérdezgette, hogy milyen volt a nap Anne-nel. Mickie nem válaszolt, keresett az emlékei között, hümmögött, aztán a hátsó kertbe ment a rózsák közé.
.
Másnap Mildred hozta be a reggelit Joe-nak, mosolygott, mondta hogy este póker, kifelé meg visszafordult az ajtóból, és megkérdezte Joe-t, hogy olvasta-e Wolfart-tól A Clemence almáit.
Jó nem olvasta.
– Hát abban van, te! Az első mondat mindjárt. “Azért az egy napért éltem eddig.” – megrázta a fejét – Olvasnod kellene, Joe.