Déliről kelt fel a nap.
John nem értette. A nap keleten kel.
.
Solance nem rágta meg a kenyeret, úgy habzsolt, mint aki napok óta nem evett.
A fűben ült, a pitypangok között, a síkságon három bokor méretű fa ágait mozgatta a szél, a nap szépnek indult, ígérettel, hogy fényes lesz a lelke.
Két hete szökött meg az otthonból, nem kapott vacsorát, más jó meg nemigen történt vele, szeretett enni – így meg nem akart maradni.
Amúgy sem értette, miért van ott.
.
Solance a virágos szoknyájában bújt át a kerítés alatt, nagy piros virágok között néhány kis kék virág – szerette.
.
John nem aludt el.
Ki lehet ez a lány?
Solance kiment a konyhába, percekig állt a nyitott hűtő mellett, végül egy joghurtot vett ki, és lassan megitta.
Boldog mosoly terült szét az arcán.
Horák Árpád 