A karma korán reggel csapott vissza a tüskés farkával, és úgy eltalálta Bradet, hogy az métereket repülve egy alumínium ajtónak csapódott.
.
Brad legalábbis így képzelte el a karmát. Hatalmas sárkánynak, ami magasabb a darunál az építkezésen, és hosszabb, mint négy parkoló autó a ház előtt. A farka meg vastag, hatalmas tüskékkel, és azzal nagyon oda tud vágni. Mint most neki.
Brad nem volt túl okos. Ahhoz viszont elég okos volt, hogy ezt tudja, és igyekezett az okosabbakra figyelni.
Előző nap Cjris beszélt a karmáról neki. Mondta, hogy azt visszakapja. Arról az esetről beszélt tavaly a tónál. Cjris ott sem volt, gondolta Brad, és ő különben is ő nagyon sajnálja.
Cjris mégis meggyőzőnek tűnt, ezért Brad nagyon figyelt. Összeráncolt homlokkal koncentrált, hogy megértse, mi az a karma.
Nem nagyon állt össze. Valami olyasmi, hogy úgyis visszakapod.
Azt nem értette, hogyan.
Aztán reggel a busz úgy nekivágta az alumínium ajtónak, hogy megszédült.
Az a fajta busz volt, aminek az alja az aszfaltot súrolta, három ajtaja volt, elől, hátul meg középen, és a furcsa lila színével olyan sebességgel vágódott ki a mélygarázs mögül, hogy Brad nem is látta, már csak a lökést érezte, meg hogy repül.
Aztán jött a csattanás, a szédülés, meg a sofőr és az utasok izgatott beszélgetése arról, hogy micsoda szerencse ez. Hogy túlélte.
Ez lesz az, gondolta Brad. A karma. Biztos ez az. Erről beszélt Cjris. A karma. Most visszacsapott a tüskés farkával. Bár Cjris azt mondta, meg fogja bánni. Amit a tónál tett.
.
Brad összeráncolta a homlokát. Ő nem bánt meg semmit.
Akkor ez nem a karma lesz.
Horák Árpád 