(2098.) Tsundoku

Herbert Amaz Gold egy szikla éles szélébe kapaszkodva lógott a szakadék felett.

Az a rohadt karabiner.

Nem akart kikapcsolni.

.

Herbert szőke, magas, vékony fiú volt, egy hete töltötte be a tizenhatot, és bár bosszantotta a karabiner, Sue-ra gondolt.

Milyen szép az arca. 🙂

.

Fren aggódva nézett le rá, zavarta a száz méteres mélység, legszivesebben leszólt volna Herbertnek, de visszafogta magát.

Herbert egy lendülettel átfordult, kiült a szirt szélére, és hátradobta a kötelet.

– Nem mászok ma.

Fren bólintott.

.

A kocsi felé szótlanul mentek, Fren nyugtalan volt, ez a mosoly Herbert arcán.. nem neki szól. 😔

.

Sue előbb jött át, mint ígérte, Herbert még a vádliját kötözte – jó tíz centis vágás és tenyérnyi zúzódás volt rajta.

Nem kellett ma másznia. Tényleg.

Sue elnyúlt az ágyon, behúnyt szemmel várta Herbert ölelését.

.

Ez a fiú.

Hogy tud nézni rá! 😶

Kategória: .

Hozzászólás