Herbert Amaz Gold egy szikla éles szélébe kapaszkodva lógott a szakadék felett.
Az a rohadt karabiner.
Nem akart kikapcsolni.
.
Herbert szőke, magas, vékony fiú volt, egy hete töltötte be a tizenhatot, és bár bosszantotta a karabiner, Sue-ra gondolt.
Milyen szép az arca. 🙂
.
Fren aggódva nézett le rá, zavarta a száz méteres mélység, legszivesebben leszólt volna Herbertnek, de visszafogta magát.
Herbert egy lendülettel átfordult, kiült a szirt szélére, és hátradobta a kötelet.
– Nem mászok ma.
Fren bólintott.
.
A kocsi felé szótlanul mentek, Fren nyugtalan volt, ez a mosoly Herbert arcán.. nem neki szól. 😔
.
Sue előbb jött át, mint ígérte, Herbert még a vádliját kötözte – jó tíz centis vágás és tenyérnyi zúzódás volt rajta.
Nem kellett ma másznia. Tényleg.
Sue elnyúlt az ágyon, behúnyt szemmel várta Herbert ölelését.
.
Ez a fiú.
Hogy tud nézni rá! 😶