Kelet felől jöttek a felhők, hideg levegőt tolva a parkolóra.
Mindig onnan jöttek, eltakarva a napot, kora esti sötétséget hozva.
A rózsaszín virágok alatti zöld elmélyült, a fehér kaspók szürkébe váltottak, lekerültek a napszemüvegek, az emberek meg nyugtalanul néztek körbe.
Mindig így volt.
Akik emlékeztek, azok mondták, hogy a vihar mindig onnan jön, először a levegő hül le, aztán jön a permet, utána meg a mindent elmosó zivatar.
.
.
De aznap nem így volt.
A felhők délről jöttek, meleg záport hoztak, és nyitva hagyták mindenki szívét.
Horák Árpád 