A nap lágyan simogatta a domboldalt, sugarai arany szőnyegként terültek szét a réten.
Illatos virágok finom táncra keltek a szellő ölelésében, a patak halkan csilingelve mesélte titkait a köveknek.
A felhők az égen álmodozva sodródtak, mintha csak a világ minden szépségét magukba tudnák fogadni.
A harmatcseppek a fűszálakon gyöngyökként csillogtak, ahogy a nap első sugarai rájuk vetődtek.
A pillangók könnyedén szálltak virágról virágra, színes szárnyaikkal megfestve az eget.
Minden egyes pillanat mintha a végtelen boldogságot hordozta volna magában; a természet suttogása nyugalmat árasztott.
A fák árnyékot nyújtottak, lombjaik között madarak éneke csendült fel, mintha csak egy dallamot hordanának a levegőnek
A tó tükrén a nap fénye táncolt, a hullámok meg lágyan simították a partot, mintha csak édes álomba ringatnák a világot.
.
A szív minden dobbanása harmóniában volt ezzel a képpel, mintha a lélek egyesült volna a természet szépségével.
Minden lélegzetvétel újabb csodát hozott, minden pillanat a szeretet örök varázsát.
.
.
Ez volt a boldogság, a tiszta, feltétel nélküli öröm, amely a természet minden apró rezdülésében ott lakozott.
Horák Árpád 