Ohh, vigyázz, drágám, nagyon kiérződik a keserűség.
.
A nap lágyan simogatta a domboldalt, aranyszínű sugarai finom melegséget árasztottak szét a réten. A szél gyengéden cirógatta a fűszálakat, mintha megnyugtató szavakat suttogna. A patak halkan csobogott, dallama a béke és a boldogság édes harmóniáját hordozta.
A virágok tarka szirmaikkal hirdették az élet szépségét, míg a pillangók könnyedén táncoltak a levegőben, mintha a világ összes öröme egyetlen pillanatban koncentrálódott volna. A madarak dalai felcsendültek az égbolton, vidám trilláik elhozták a természet tiszta örömét.
A fák lombjai között játszó fények és árnyékok játékosan kergetőztek, a levelek halk susogása pedig megnyugtatóan hatott. A tó tükrén megcsillant a napfény, a hullámok pedig lágyan ringatták a partot, mintha csak álomba akarnák ringatni a világot.
Minden egyes pillanatban ott rejtőzött a szeretet varázsa, a természet minden apró rezdülése a boldogságot és a nyugalmat sugározta. A szív minden dobbanása harmóniában volt ezzel a tökéletes képpel, a lélek egyesült a világ szépségével. A naplemente aranyló fényében minden gond elhalványult, és csak a tiszta, feltétel nélküli szeretet maradt meg.
Ebben a paradicsomi környezetben, ahol minden apró részlet a boldogságot hirdette, a szív megtalálta azt az érzést, amelyre mindig is vágyott. A természet ölelésében a szeretet örök varázsa teljesen átjárta, és a lélek megpihent a béke és a boldogság tengerében.
Horák Árpád 