Róma tényleg közel volt, és bár a Colosseum árnyéka nem vetült a macskaköves útra, minden nagyon olasz volt.
A hőség már hetek óta tartott, úgy vitték a jégkrémet az építőmunkások, mint a hideg sört.
Bernardo nyugodtan áltt, és fogadásokat kötött magával, hogy az árnyék előbb éri el a fekete Alfa Romeot, vagy befejezik a vásárlást, és kiállnak a parkolóból az átforrósodott coupéval.
A nap gyorsan telt, sok volt a munka, ez segített Bernardonak, hogy a figyelmét lényegtelen dolgok felé fordítsa.
Volt valami a reggelekben, amit igazán szeretett, de keső délutánra alig maradt valami, ami arra emlékeztette volna, hogy érdemes volt felkelnie.
.
.
Horák Árpád 