Már délre elfogyott a reggeli lendület, Bernardo bosszús volt, alig volt vevő, a parkoló üres volt, csak néhány külföldi turista ment oda Bernardohoz, hogy megkérdezzen valamit, mintha valami információs pultnál állt volna.
Volt valami egészen szürreális a napban, a várakozás úgy keveredett a csalódottsággal, mint cukor a tejjel, amikor shaket keverünk.
Később se lett jobb, még két óra sem volt, és a percek csigalassúsággal teltek, Bernardo mindent megpróbált, hogy elterelje a figyelmét, de semmi nem segített.
Egy igazi, végigkínlódott nap után Bernardo fásultan ült be az autóba, hogy elinduljon a város felé, olyan ürességgel, amit csak a gyakorlott önsajnálók ismernek fel.
A hőség még mindig kitartott, és az előrejelzések még három hét meleget ígértek.
Bernardo káromkodott volna, ha vegiggondolja az életét, de nem gondolta végig.
És káromkodni sem szokott.
Horák Árpád 