Kroo szerette, hogy a kerítés mögött magas fenyők álltak sorfalat, ettől úgy érezte, közelebb van a természethez.
Elena szerette volna.
Kroo nyugtalanul rendezgette az iratait, az álma nem hagyta nyugodni.
Nem is álom volt, csak félálom. Már szinte ébren volt, mégis tudta, hogy álmodik.
Békés, mégis ijesztő és szomorú álom volt az elmúlásról.
Kroo harcolt egy kicsit, de közben próbálta elfogadni, és végén nem maradt más benne, csak szomorúság.
Tudta, hogy ennek nem kellene így lennie.
.
De az álom berágta magát a lelkébe, és ott is maradt.
Horák Árpád 