Bobo x nem igazán értette a világot.
Annyira sivár volt az élete, hogy már annak is örült, ha a mobilszolgáltatója névnapi üdvözletet küldött neki.
.
Bobo x nem szerette a palacsintát. A császármotzsát igen, de a palacsintát nem.
Hiába mondták neki, hogy ugyanabból a tésztából van.
Nem szerette a palacsintát.
Nem szerette, és kész.
.
Pedig volt egy időszak az életében, amikor boldog volt.
Rengeteg barát, jó esték, és hosszú, hosszú beszélgetések a semmiről.
.
Aztán egyszer csak mindez végét ért.
.
Bobo x három dologra vágyott még az életben.
Császármorzsára baracklekvárral.
Hosszú sétákra a dombok között.
És volt még valami, amire vágyott.
Nagyon is vágyott.
Csak nem tudta, mi az.
.
Ez így nem is pontos. Mert Bobo x tudta. Csak nem volt képes megfogalamzni.
Egyszerűen nem tudta kimondani.
Tudta, hogy tudja, de nem sikerült soha megfogalmaznia.
.
.
És ez elkezdte rágni belülről.
Horák Árpád 