Kiscicámnak..
.
.
Kenneth már a beach felé nyugtalan lett.
Az út egy kis falun át vezetett, és a faluval nem volt semmi gond.
A házak tiszták és rendezettek voltak, bár az út keskeny volt, jól belehetett látni a kanyarokat, és Kenneth tudta, hogy a végén egy hatalmas parkoló van, olyan, ami jóval több autót volt képes befogadni, mint ahányan a tóhoz jártak.
Kenneth járt már ott, és akkor szerette a helyet, kivéve a hátsó utat, ami egy kis kápolna mellett vezetett a semmibe.
.
Fogalma sem volt, hogy jutott most eszébe ez az egész.
Jó kedve volt, már reggel nyert a kaszinóban, és az igazán ritkán fordult elő, hogy több pénzzel távozott, mint amennyivel érkezett.
Aztán zenét hallgatott a lakosztályában, tervezte az esküvőt, és akkor, a semmiből, előjőtt ez az emlék.
Emlékezett rá, hogy kivel volt ott, az érintésére, az ölelésére, és arra, hogy volt valami diszharmónia a napban.
.
És nem a beach miatt.
Horák Árpád 