Kiscicámnak.
.
.
Kenneth lerakta a rózsaarany karóráját a pénztárzája mellé a pultra.
Az egész lakosztály olyan volt, mint egy hosszú gondola. Persze pont annyi köze volt Velencéhez, mint az Eiffel-toronynak, amit a teraszról látott, Párzshoz.
Szixtina épp az előbb ment el.
Kedves volt, mint mindig.
Szixtina a személyi asszisztense volt, akit a szállida azzal az alig leplezett céllal adott mellé, hogy minnél több pénzt hagyjon ott.
És Szixtina jól végezte a dolgát.
Már az első nap végén átköltöztette őket egy jóval nagyobb lakosztályba, és jegyeket szerzett egy Courtain koncertre.
Az első sorba.
.
Szixtina, aki így írta a nevét, nem Sixteenának, szerb származású volt, és már nagyon régen volt sweet sisteen.
A negyvenes évei elején járt, és az a fajta nő volt aki gyönyörű maradt, és tudod, hogy élete végéig az is marad.
Szixtina mindig viselte a névkitűzőjét, és kelkemesen csevegve adra el egymás után a hotel szolgáltatásai.
.
Kenneth negigazította a Patek Philippe óráját a pénztárzája mellett, és kiment az erkélyre, és várta a csillaghullást.
.
Az meg persze nem jött.