Szerző: Horák Árpád

Kétszer esett a hó, el is olvadt szinte aznap, a fagyott utak és a zúzmarás ágak sem bírták ki délig. Tél volt, az eleje, a karácsonyi világítás az utak mentén sem hozta meg még az érzést. A hal jobban fogyott, meg a pulyka, délután bedugult már a város, az első adventi gyertya árnyéka mozgatta a… Tovább (1296.) Tél →

Három óra tizenkét percet mutatott az óra, Lili nem akart odanézni, egy percet sem aludt reggel óta. Egyedül volt a lányokkal, a lányok pedig extrán érzékenyek voltak, mint mindig, ha az apjuk távol volt. Sok lesz a kilenc hét. Lili nem akarta, hogy hogy Lens fél évre elmenjen, de kilenc hét alá nem tudták letornázni… Tovább (1294.) Ikrekkel az élet →

- Felcsillan a remény! - Crissy a nagymamájára nézett, az túl erősen szorította a kezét, és Crissy nem mondott többet. - Hogy mondod, drágám? Tompa puffanás hallatszott megint, és már a második csapat tűzoltó tartott éktelen szirénázással a déli városrész felé. Crissy érezte az egyre növekvő feszültséget. Ilyenkor senki nem figyelt rá. Közben egy pillangó… Tovább (1294.) Felcsillan →