Szerző: Horák Árpád

Fekete, szűk szabású, hosszú fazonú, az alján szélesedő bőrszoknyában lépett be az étterem üvegajtaján, jobb kezével lassan végigsimított a combján, aztán megállt. Nem volt mit simítani a szoknyán. Úgy feszült Susanre, hogy az ember azt gondolta, hogy rajta varrták össze. Minden fej felé fordult. Nem volt számára ismeretlen az érzés, szerette, ha nézik, de aznap,… Tovább (1123.) Bőrszoknya →

Szorki a harmadik üzenetet küldte, nem jött egyikre sem válasz, de ez cseppet sem zavarta, írt rendületlenül, mert látni akarta kedvesét a csúcson. Egy hete volt csak távol, de Szorki bezsongott, mindenki idegeire ment az ajándékaival, az üzeneteivel, és a túlzott érdeklődésével - de ez pont annyira nem zavarta, mint amúgy semmi, ha valamit a… Tovább (1121.) Fel a csúcsra →

Hans hetedik generációs hentescsaládban született, ahol a nagyapja szerint, az igazi érték az átadott tudás és az éles Kinonzu kés volt. Hans már rég nem Kinonzut használt, a vágóhidat gépesítette, és huszonhárom hentessel ötszázszor annyi állatot dolgoztak fel, mint a nagyapja egykori mészárszékében. Az öreget nem érdekelte a változás, hetvenhét évesen is úgy bontotta a… Tovább (1119.) Hús a csontokon →