Le kellett lassítanom, mert egy hordó kinézetű, piros-kék kockás, kötött ruhát viselő, kistermetű kutya az utamat állta. Éppen lelkesen szsglászta a parkolót körbeölelő bokros rész alatti avart, a gazdája meg, elmélyülten, cigarettázva, a deres ágú fák alatt haladó, szűnni nem akaró karácsonyi forgalmat figyelte. Az automata póráz megfeszült, és derékmagasságban elvágta az utat az autómhoz.… Tovább 579. nap
Szerző: Horák Árpád
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009498305199&fref=ts
578. nap
A pulttal szembeni padon ülök, a lány a fejét felrántva jelez nekem: jön. Én állok nyerésre, hét és fél deci pálinka fogyott el, és a feltételek messze nem egyenlőek. Én beavattam a pultost, aki a második kör után már vizet hoz nekem. A tizedik körben Greg már kilenc pohárral ivott többet. Azt el kell ismerni,… Tovább 578. nap
577. nap
A nő leguggolt, a család kedvence mellette termett, a jövevény, aki akkor lépte át a küszöböt, megtorpant. Érdeklődve nézte mindkettejüket, Max vakkantott, izgatottan csóválni kezdte a farkát, nulla hatást kiváltva, a vendég - akit senki nem hívott - átmasírozott a lába között, egyenesen Max tálkájához ment, és jóízűen falatozni kezdett. Max két lépést hátrált, hasra… Tovább 577. nap
576. nap
A lány alázatos, már-már rajongó pillantással nézett fel a férfira. A kabát, amit a teremben is viselt, eltakarta - az amúgy tökéletes - alakját. A férfi nem figyelt arra, amit mondott, azon merengett, hogy amikor legutóbb találkoztak, a lány mennyire bedobta magát. A miniszoknya, a feszes felső, egy leheletnyi smink, minden tökéletes volt. Mégis volt… Tovább 576. nap
575. nap
Dühösen vágta földhöz a kalapácsot, kiviharzott a műhelyből, becsapva maga után az ajtót. A fémes csattanás még másodpercekig visszhangzott a hangárban, összekeveredve az olaj szagával. Iant annyira sem érdekelte a dolog, hogy a vállát megrántsa. Visszasétált a géphez, és a szárny alatti burkolat csavarjait kezdte meglazítani. El kellett távolítani a színes külső héjat, hogy hozzáférjen… Tovább 575. nap
574. nap
A rénszarvas bárgyú, szerethető mosollyal ült a fenekén, mint egy kutya, a háromágú, ezüst agancsa vidáman villogott a fején, a vajszínű sál - csak egyszer megkötve - a nyakát átölelve pihent a mellkasán. Az előtte ülő kisfiút figyelte, laposakat pislogott, és láthatóan majd szétvetette a jókedv. Boldog volt. Szerette a karácsonyt, az üldögélést a Mikulás… Tovább 574. nap
573. nap
A hideg harmat jólesett a lábának: a vágott seb még mindig égett, a farmer szárát felhúzva hagyta, hogy körbeölelje hűvös érzés. Mint valami gyógyszer, úgy hatott rá a fű érintése, és bár egy távolabb ülő idősebb nő ostoba arccal bámulta, a jókedv kezdte eluralni, átvéve a reggeli köd helyét a szívében. A park ilyenkor még… Tovább 573. nap
Horák Árpád 