Szerző: Horák Árpád

Ne csak figyelj, írj nekem! Bontsd le a távolságot köztünk, és írj nekem! Fesd pirosra az akadályokat, és írj nekem! Fényesítsd ki a lelked, és írj nekem! Vagy gyere. Közeledj, mutasd magad! Ott vagy a sejtjeim múltat őrző villanásaiban, az alázatomban és a vágyaimban. Írj nekem! Kellenek a szavaid! Kell a mohó tekintetedben felbukkanó kétség,… Tovább (891.) Írj nekem! →

Foltos lett a tacskó háta, olajfolt került rá, ahogy áttrappolt a Q7-es alatt, és az a fekete folt élesen elütött a csillogóan barna szőrétől. Kreet erről semmit sem tudott, boldogan sugárzó szemmel szedte a lábait, Sleezi akkor tette le a piros edényét a földre, amikor Kreet elérte a járdaszegélyt, és egy neki hatalmas ugrással átrepült… Tovább 890. Nap →

Nem tegnap volt, három évvel ezelőtt történt. Őszi, késő őszi nap volt, nyoma sem volt az indián nyárnak, már fél hatkor sötét volt, szemerkélt az eső, és a sétáló utca fényei aznap nehezen törtek át a ködön. Pete egy hónapja találkozgatott Sarahval, unta a lányt és ami előző nap este történt vele, az eltávolította tőle… Tovább 889. nap →

A harmadik csillag is megállt a sorban, a gép villogni és csörögni kezdett, a többi játékos meg irigy pillantásokkal állta körbe a székét. Gregor akkor értette meg, hogy tizenkét milliót nyert, - meg egy Chevrolet ráadásnak -, amikor a manager az irodájába kísérte, és elkérte a számlaszámát. Valami retinaszkennerről beszélt, meg hogy ezt csak érdekességképpen… Tovább 888. nap →

Nem szerette. Az első hónap végén sem került hozzá közelebb, bár lakva ismerszik meg az ember, meg a szuper kiskutya módszer, hogy hagyd ott, aztán úgysem adják vissza. Nem működött. A cica szép volt, de kiálhatatlan. Az ülőgarnitúrát szétcincálta, a függönyök cafatokban lógtak, a legdrágább macskaeledelt is finnyásan fogadta, jelezve, hogy ő ennél aztán jobbat… Tovább 887. nap →