Szerző: Horák Árpád

Solomon lassan lépdelt lovával a dűnéken. Nem sietett. Közel volt Jeruzsálem. . Samanthának jól állt a flitteres ruha. Kéket vett fel reggel, Solomon kedvéért: a szökőkútnál megcsillant Solomon szeme. Azóta kéket hordott. Samantha nem volt unott vagy romlott. Kiválasztotta Solomont. Magának. Örökre. . . Wrihgt a rózsaszín flamingóról írta a diplomamunkáját. Próbálta elmagyarázni Johsefinnek, hogy… Tovább (1840.) Az a férfi, aki jobbá teszi a világot →

Port vert fel a lovak patája Jeruzsálemtől egynapi járóföldre. . . Shakani a mellvéden állt, és a szemével a lovagot kereste. Ott, ahol két ember között csak a fény van. . . Cloude nem kapott taxit. A város szélső kerületeibe már nem jártak ki sötétedés után. Próbálta hívni Josht, bár tudta, hogy nem éri el,… Tovább (1818.) A világ dönti el →

Barbara beleszórta a paprikát. Maga elé mosolyogva bólintott. Tökéletes lett. Biztos. . A társaság fanyalogva evett. Hárman a bokrok alá öntötték a pörköltjüket. Ketten nem is kértek. Barbara biztató tekintettel járt körbe, kovászos uborkát tett az asztalokra, és arra gondolt, hogy mennyi rossz tanácsot kapott. Ne olajat használjon. Túl sok a fokhagyma. Nem kell bele… Tovább (1813.) A Dunning-Kruger hatás →

Fekete, térd felett végződő, fényes szoknya. . . Kim rosszul ébredt, fekete karikákkal a szeme alatt, és a vággyal, hogy összetörjön valamit. Három napja repedt meg a tükör, amikor a szekrényajtót nekivágta. Nem szándékosan. Mire hazaért a boltból, a tükör szétrobbant, a szilánkok beborítottak a fekete szőnyeget, a polcot, és a földön hagyott kispárnákat. Kim… Tovább (1813.) Nem régen, álmomban →