Szerző: Horák Árpád

Már reggel döntesz. Aztán egy telefon. Aztán még egy. Aztán egy újabb. És mindegyik jó érzéssel tölt el. Nagyon jóval. A nap is szupernek ígérkezik. Süt a nap, a munka könnyen fog menni, és ráadásul nincs is telezsúfolva. Mármint a nap programokkal. Egy kis árnyék vetül csak rá, de ezzel már napok óta nem tudsz… Tovább 335. Nap →

Már reggel elkezdődik. Egy megérzéssel. Aztán jönnek sorban. Szinkronicitás. Háromszor. Háromszor! És mindig tudom, hogy jönni fog. Érdekes érzés. Na, jó! Az egyiknél nem tudtam. Ez egy váratlan telefonhívással kezdődik. Egy régi barát. Mégis beintegrálódik. Tökéletesen beintegrálódik! Egész nap csak kapkodom a fejem. Egy dolog azért van, ami nem teljesen világos. De könnyen lehet, hogy… Tovább 334. Nap →

Felhív. Már az is furcsa. Röviden beszél. Túl röviden. A helyszín sem stimmel. Nem áll össze a kép. Olyan, mint amikor egy szekta akar beszippantani. Beszélnek, de nem mondanak semmit. Semmit. De ez most más. Ide te akarsz menni. Tudnod kell, hogyan csinálja. Tudni akarod, hogy hisz-e benne. Hogy ez a szívéből jön vagy az… Tovább 333. Nap →

Ugyanazt mondja. Ugyanazt, mint a múltkor. Állandóan ismétli magát. Régi sérelmek. Régi, teljesen feleslegesen felemlegetett sérelmek. Egy, az önmaga gondolataival túl sok időt töltő ember ismérve. Rád nem is figyel. Bosszantó. De magát lelkesen ismétli. Újra és újra elmondja ugyanazt. Ugyanazt. Mélyet lélegzel. Ez így nehéz lesz. De nem hagyod, hogy elcsessze a napod. Eltereled… Tovább 332. Nap →

Pislogva nézed a tüzet. A szél időnként lecsap rá az erdő felől, szikraesővel borítva be az udvart. A három kislány, akik a tűz utca felőli oldalán állnak, ilyenkor sikongatva futnak egy kört. Hogy aztán abbahagyják, és alig várják a következőt. Pontosan tudják, hogy nincsenek veszélyben. Az út másik oldalán fekvő tó felszínén csillogva verődik vissza… Tovább 331. Nap →

Már negyedszer jönnek ki. Mindig valami újjal. Most ezt csináld, most ebben dönts. A hangulat már a tetőfokára hágott. És még hol van a buli kezdete? Amikor először meglátod, még nem tudod, hogy Ő az. Távolodik tőled. Csak a hátát látod. És megmozdul benned valami. Az arcát nem láthatod, de ha látnád, se számítana semmit.… Tovább 330. Nap →

Már másodszor mész vissza. Hagyod, hogy az áramlásban maradj. Nem érted, hogy mi történik, de nem agyalsz. Különben is. Szeretsz ide járni. És már nincs nagy tömeg ilyenkor. Kora délután van. Két ismerőst is látsz. Az egyik régebben nem volt szimpatikus, mégis hozzá mész. Most is érzed a feszültséget, ahogy beszélsz vele, de már nem… Tovább 329. Nap →