Szerző: Horák Árpád

Január közepe volt. Átlagos január. . December közepén esett utoljára hó. Mint bunda, borította be a kertet. Josh a drótkerítés mögött állt. Szentségtörésnek érezte volna, ha a csizmája nyomot hagy a szűz hóban. . Valami nem volt rendben. Csak érezte. Vakítóan verte vissza a napfényt a fehér. És mégis. . Halk reccsenést hallott. Egy gally… Tovább (1684.) Hófehér →

Josh nem etette meg Flory-t reggel. Este nem volt otthon, éjszaka ért haza, csak bedőlt az ágyba Susan mellé, és reggelig meg sem mozdult. Úgy gondolta, jó lesz reggel a kutyaetetés. Reggel bakancsot húzott, a hágóra készült, Flory ott sündörgött körülötte, Josh el is indult a tápért, de Konn felhívta, hogy előbb indult el, menjen… Tovább (1684.) Entitlement →

Mickie Jonathan Argaile két hete ismerte Anne-t, amikor lesétáltak a partra. A tó száz méterre lehetett a háztól, a gyep rövidre volt nyírva, a nap melegen sütött, semmi szél, madárcsicsergés, béke. . Mickie nem látott ebből semmit. Másnap Joe kérdezgette, hogy milyen volt a nap Anne-nel. Mickie nem válaszolt, keresett az emlékei között, hümmögött, aztán… Tovább (1684.) Azért az egy napért →

Zwaigz Lengyelországból települt át, a neve hosszabb volt, tele mássalhangzókkal, meg se próbálták kiejteni, mindenki Zwaigz-nak hívta. Zwaigz jól végezte a munkáját, magas szinten, nem várt elismerést, csinálta, amit kell, esténként meg eltűnt a belvárosban. Elindult a találgatás, kártya, nő, titkos politikai csoport és betegség voltak a tippek. A betegségét valami ezoterikus, engedély nélküli gyógymóddal… Tovább (1680.) Zwaigz →