Az ezüst színű autó csendesen gurult be a parkolóba a két nagyobb csoport közé. A sofőr azonnal kiszállt, és nem nézve egyik társaság felé sem, lendületesen becsapta az ajtót, és elnyújtott léptekkel indult el a pékség felé. Megszokta, hogy így reagálnak az Aston Martinjára, de ez most valami több volt. Lelassított, hogy jobban befelé tudjon… Tovább 476. nap
Szerző: Horák Árpád
https://www.facebook.com/profile.php?id=100009498305199&fref=ts
475. nap
Éva vékonyabb volt, mint Ádám képzelte. A combja alig volt vastagabb Ádám karjánál. Az arca sápadt volt, a szőke haja pedig kócosan keretezte az arcát. Aznap találkoztak először, és Ádám nézte, ahogy felrakta a lábát az almafa legalsó ágára, és a megfeszített izmai élesen kirajzolódtak a fehér bőrén. Ádám mögé lépett, és a fenekénél fogva… Tovább 475. nap
474. nap
A rózsa fehér volt, zölddel és narancssárga kreppapírral. Egy komoly csokor benyomását keltette, annak ellenére, hogy egy szál virág volt a zöldek közepén. A virágkötő elégedetten nyújtotta át a férfinek, magabiztosan mosolyogva, azt közvetítve a világ felé, hogy ez a csokor bizony fantasztikus lett. A férfi is elégedett volt. Kilépett a bolt ajtaján, és a… Tovább 474. nap
473. nap
Visszavonult, szinte azonnal. A második kérdésre még válaszolt, aztán úgy tűnt el az éterben, ahogy jött: nyom nélkül. A kommunikációjában a tények ütötték az állításait; ez hiányos önismeretre utalt. Persze a másik oldalon is volt egy kis túlzás: határokat feszegető mértékű volt a kérdésözön. A nő viszont ott maradt az ezer színű ruhájában, az elegáns… Tovább 473. nap
472. nap
A hideg pohárra lecsapódott pára és a sör együtt folyott végig az állán, ahogy a poharat vadul megdöntötte. A poharat az asztalra csapta, egy dühödt mozdulattal letörölte az arcáról a vizes sört, és egyre erősödő hangerővel magyarázta tovább, hogy milyennek is tartották a többiek Kevint. A sunyi és az ostoba szó többször is elhangzott, nem… Tovább 472. nap
Horák Árpád 