Szerző: Horák Árpád

Ha egyszer eldöntheted, hogy igazad legyen vagy kedves légy, legyél kedves. Decemberi alapelv. Lassan múlt el a nyár. Talán mert erős volt. Szikrázó mosollyal ajándékozta meg a strandolókat, a lángoson vidáman olvadt a sajt, a beszélgetések meg a tóparton a végtelenbe tartottak. És tovább. Néha egy hidrogénatom is elég, hogy teremtsen. A fontos - az… Tovább (1283.) Szerencsesüti →

A hatvanas évek végén építették a tömbházat. Csak odadobták a házat a kukoricaföldre, nem törődtek semmivel, azzal meg főleg nem, hogy a lakások világosak legyenek. Az ablakok csak közepesek voltak, és bár a nappaliból nyíló erkély csupa ablak volt, az erkélyek túl mélyek voltak, így még korán reggel sem sütött be a nap. Sarah három… Tovább (1280.) Virág az ablakban →

Két csapat játszott egymás ellen. A fekete pólósok és a fehér pólósok a labdát figyelték, közben egy gorillának öltözött jelmezes átsétált a pályán. Huszonheten játszottak. Hárman vették észre a gorillát. Ben és Carl tizenegykor ért a Brockleeba. Három éve ez volt a törzshelyük. Akkor nyitotta meg a helyet egy észak londoni fazon. A meleg sör… Tovább (1280.) A gorilla →

A színház körül húzódott a gyűrű, amit a konferencia köré húztak. Nem akarták beengedni a tüntetőket. Később - a vizsgálat után - már tudták, hogy nem is akartak bemenni. Saját kordont vontak, elfoglalták a belvárosi kereszteződéseket, egy körben összebetonozták magukat, csak úgy lehetett volna szétválasztani őket, ha eltörik a kezüket. Ezzel megbénították a várost. Négy… Tovább (1280.) Ostrom →