Kategória: .

Elsőként az utcán találkoztunk. Nem volt abban semmi különös, talán csak az a szelíd mosoly, amit mindketten felöltöttünk, mintha valami régi, elfeledett titok súlya alatt hajolnánk meg. Ő biccentett, én visszaköszöntem, de a szavak valahogy elvesztek a délutáni napfényben. Talán az idő súlya tette őket jelentéktelenné, vagy épp az, hogy régóta nem láttuk egymást. Az… Tovább (3302.) Négy köszönés →

Ohh, vigyázz, drágám, nagyon kiérződik a keserűség. . A nap lágyan simogatta a domboldalt, aranyszínű sugarai finom melegséget árasztottak szét a réten. A szél gyengéden cirógatta a fűszálakat, mintha megnyugtató szavakat suttogna. A patak halkan csobogott, dallama a béke és a boldogság édes harmóniáját hordozta. A virágok tarka szirmaikkal hirdették az élet szépségét, míg a… Tovább (3238.) Ohh, vigyázz drágám, nagyon kiérződik a keserűség →

A nap lágyan simogatta a domboldalt, sugarai arany szőnyegként terültek szét a réten. Illatos virágok finom táncra keltek a szellő ölelésében, a patak halkan csilingelve mesélte titkait a köveknek. A felhők az égen álmodozva sodródtak, mintha csak a világ minden szépségét magukba tudnák fogadni. A harmatcseppek a fűszálakon gyöngyökként csillogtak, ahogy a nap első sugarai… Tovább (3238.) Na, ez mi? →

A nap lassan ereszkedett alá a hegyek mögé, aranyló fényei megfestették az égboltot. Az erdő mélyén, a csendes tisztáson, ahol csak a szellő suttogása hallatszott, egy pár üldögélt a puha fűben. A lány haja, mint az őszi falevelek, aranylott a lemenő nap fényében, a fiú tekintete pedig, mint a tavaszi égbolt, tiszta és ragyogó volt.… Tovább (3238.) Csak egy pillanat ez is →

Miért nem mutatod meg a világnak a nagyszerűségedet? . . Soool a hintaszékében ült, és az egyre sötétedő égbolton ķöröző drónt nézte. Kicsit sem érdekelte, de az erkélyről pont oda látott. . Cilla ráfordult a gyalogátkelő helyre, már tolta a kerékpárt, nem ült rajta. Dacosan nézett előre, azzal a daccal, ami erőt ad a mindennapokhoz.… Tovább (3237.) Rejtőzködők →