(602.) Ártatlaság 3. rész

A férfi az ágyhoz kísérte a nőt, ő a hátára feküdt, és beszélni kezdett. A férfi mellé feküdt, a bal karjára támaszkodva, a jobb kezét a nő meztelen hasára tette. A szája egyre közelebb került a nőéhez, az még félre-félre fordította a fejét, hogy elkerülje, hogy a szájuk összeérjen, de a pillanatok, amíg ott tartotta,… Tovább (602.) Ártatlaság 3. rész

(601.) Ártatlaság 2. rész

A nő egy széken ült előtte, amikor a vállára tette a kezét, majd egy simító mozdulattal a felkarjára csúsztatta. A nőnek hátra kellett hajtania a fejét, hogy láthassa őt, és bár a karját szorosabbra fonta maga előtt, a szemében várakozás tükröződött. A férfi érezte, hogy bízik benne, és kész fogadni, amit adni fog. A nő… Tovább (601.) Ártatlaság 2. rész

(600.) Ártatlaság 1. rész

Behúzott nyakkal, óvatos várakozással lépett be, a szemét tágra nyitotta, az ajka megfeszült, a szája vékony csíkká keskenyedett. A jelenléte azonnal betöltötte a szobát, pont úgy, mint amikor a nap narancssárgára festi a liget bokrait, átvéve az uralmat a zöld felett. Nem volt szép nő. Az erős arccsontja túl karakteres volt, a lefele gördülő, irreálisan… Tovább (600.) Ártatlaság 1. rész

(592.) Netsi 10. befejező rész

Az év első napján tiszta fejjel, és kettőszázhetvennégy megválaszolt Facebook üzenettel ( és néhány megválaszolatlannal), lassan sétált le a lépcsőn a kocsija felé, hogy haza menjen, maga mögött hagyva az óévet, és lelkében karácsony óta dúló vihart. Ketten is folyamatosan beszéltek hozzá, ő hümmögve váltogatta az igeneket a nemeket, az anyja helyeslő szavaira gondolt, és… Tovább (592.) Netsi 10. befejező rész

(591.) Netsi 9. rész

Az év utolsó napja, pont úgy kezdődött, mint azok a napok, amiket később nagyon utál az ember: nagyon jól. Aród boldog mosolya beragyogta a szobát, hogy aztán elfoglalva a házat, a várost és az országot, eljusson egészen az égig. Erősnek érezte magát, és arra kérte az univerzumot (értsd: Istent), hogy tegye őt boldoggá, és vezesse… Tovább (591.) Netsi 9. rész