Kategória: .

Egyből féltérdre esel, ahogy megpróbálsz felkelni az ágyadból. A jobb térded hangosan koppan a parkettán, és mivel az ágyad nincs egy méterre sem a hálószoba falától, ezért esés közben, teljes testsúlyoddal nekizuhanva, lefejeled a falat. A jobb tenyered ösztönösen a fájdalom helyére, a fejed tetejére szorítod, és megpróbálsz kijutni az ajtón. Az ablakon a felkelő… Tovább Nyolcvannegyedik nap →

Újra készülsz a harmadik fallal való ütközésre, de ezúttal nem kerül rá sor. Nem kerülöd el a falat, ő kerül el téged. Sajnálod a dolgot, szerettél volna ütközni. Abban bízol, hogy ez közelebb visz az igazsághoz. Segít megérteni a helyzetet. Egyelőre erre nincs lehetőséged. Nem tehetsz mást mint, hogy vársz. Nem zavar a várakozás, türelmesen… Tovább Nyolcvanharmadik nap →

A harmadik fal újra megjelenik. Felkészülve indulsz, elhatározod, hogy éber leszel. Úgy döntesz, hogy nem fogsz harcolni, alázattal fogadod, bármi jön. Hát ez rohadtul nem sikerül. A fal eléd vágódik, és te nekiütközöl. Kicsit meglepődsz, de semmi fájdalmat nem érzel. Az éberség hiánya miatt az nem derül ki, hogy a fal miért van ott, lebontható-e,… Tovább Nyolcvankettedik nap →

Az első ütközés felejthetetlen lesz számodra. Örök emlék marad. Az, hogy nem láttad a falat, és úgy kenődtél fel rá, hogy a fejedet ért ütéstől bizony még nagyon sokáig azt sem tudtad, hogy hol vagy, az egy dolog. De! Arra, hogy ez egy fal, arra sem jöttél rá egyből. Azt gondoltad, hogy ez vmi olyan,… Tovább Nyolcvanegyedik nap →

Az első ütközés után borítékolod, hogy lesz még ilyen. Tudod, hogy nincs esélyed elkerülni. Egyelőre. A második ütközésnél inkább meglepődsz. Nem számítasz ütközésre. Az, hogy fájdalmasan koppan a fejed, az csak egy dolog. Inkább az értetlenség. Amivel az egészet fogadod. Hogy de most komolyan. Ez most mi?? Oké. Végiggondolod, hogy hogyan jutottál el a falig.… Tovább Nyolcvanadik nap →