Kategória: .

A csütörtök volt a legrosszabb nap. Nem volt benne semmi különös, és mégis. A legrosszabb volt. A turisták idegesítően bizalmaskodóak voltak, naponta többen kérdezték meg, hogy mit jelent olaszul a 'köszönöm', mint ahányan aztán vásároltak is valamit. Rádásul feltűnt egy celeb valami realityből a Ferrarijával, és bár kedves és közvetlen volt, és nagy borravalót adott,… Tovább (3307.) Négy köszönés – csütörtök →

Már délre elfogyott a reggeli lendület, Bernardo bosszús volt, alig volt vevő, a parkoló üres volt, csak néhány külföldi turista ment oda Bernardohoz, hogy megkérdezzen valamit, mintha valami információs pultnál állt volna. Volt valami egészen szürreális a napban, a várakozás úgy keveredett a csalódottsággal, mint cukor a tejjel, amikor shaket keverünk. Később se lett jobb,… Tovább (3307.) Négy köszönés – szerda →

Róma tényleg közel volt, és bár a Colosseum árnyéka nem vetült a macskaköves útra, minden nagyon olasz volt. A hőség már hetek óta tartott, úgy vitték a jégkrémet az építőmunkások, mint a hideg sört. Bernardo nyugodtan áltt, és fogadásokat kötött magával, hogy az árnyék előbb éri el a fekete Alfa Romeot, vagy befejezik a vásárlást,… Tovább (3306.) Négy köszönés – hétfő →

Elsőként az utcán találkoztunk. Nem volt abban semmi különös, talán csak az a szelíd mosoly, amit mindketten felöltöttünk, mintha valami régi, elfeledett titok súlya alatt hajolnánk meg. Ő biccentett, én visszaköszöntem, de a szavak valahogy elvesztek a délutáni napfényben. Talán az idő súlya tette őket jelentéktelenné, vagy épp az, hogy régóta nem láttuk egymást. Az… Tovább (3302.) Négy köszönés →

Ohh, vigyázz, drágám, nagyon kiérződik a keserűség. . A nap lágyan simogatta a domboldalt, aranyszínű sugarai finom melegséget árasztottak szét a réten. A szél gyengéden cirógatta a fűszálakat, mintha megnyugtató szavakat suttogna. A patak halkan csobogott, dallama a béke és a boldogság édes harmóniáját hordozta. A virágok tarka szirmaikkal hirdették az élet szépségét, míg a… Tovább (3238.) Ohh, vigyázz drágám, nagyon kiérződik a keserűség →

A nap lágyan simogatta a domboldalt, sugarai arany szőnyegként terültek szét a réten. Illatos virágok finom táncra keltek a szellő ölelésében, a patak halkan csilingelve mesélte titkait a köveknek. A felhők az égen álmodozva sodródtak, mintha csak a világ minden szépségét magukba tudnák fogadni. A harmatcseppek a fűszálakon gyöngyökként csillogtak, ahogy a nap első sugarai… Tovább (3238.) Na, ez mi? →

A nap lassan ereszkedett alá a hegyek mögé, aranyló fényei megfestették az égboltot. Az erdő mélyén, a csendes tisztáson, ahol csak a szellő suttogása hallatszott, egy pár üldögélt a puha fűben. A lány haja, mint az őszi falevelek, aranylott a lemenő nap fényében, a fiú tekintete pedig, mint a tavaszi égbolt, tiszta és ragyogó volt.… Tovább (3238.) Csak egy pillanat ez is →