Kategória: Hatás

Behúzott nyakkal, meggörbült háttal ült a párja mellett, laposan, mereven nézett előre, mint egy megriadt madár. Szárnyaszegettnek tűnt, bár mindenkinek szerelemről és boldogságról beszélt. A fiú talán fél fejjel lehetett magasabb nála, ő is merev volt, testben és lélekben is. A család úgy kerülgette őket, mint az arany szegélyű ünnepi étkészletet. Ők külön világot alkottak,… Tovább 569. nap →

– Hogy érted, hogy bejött a jurtába, apám? – Hogy érteném? Hát, most mondom! Bejött a jurtába, magállt a közepén, a nagy barna szemét végigjáratta rajtunk, mi pedig megtisztelve éreztük magunkat. – Na, de nem lepődtetek meg? Hogy csak úgy bejött? – Neki szabad bejárása van minden jurtába! Oda megy, ahova csak akar! – Hát,… Tovább 568. nap →

- Csak! A szó úgy hatolt belém, mint egy kés, elérve a lelkemet. Fizikai fájdalmat okozott, az arcom összerándult, és elbizonytalanodva a kanapé háttámlájának támaszkodťam. A kezem megrándult az érdes szöveten, a szemem végig az előttem álló, szélesen gesztikulálva beszélő férfin tartottam, várva a folytatást. A téma több vargabetű után, Tolsztojt, a katolikus és buddhista… Tovább 567. nap →

A jurtatábor a völgyben állt, a táltos az egészre rálátott a domb tetejéről. Egy botra támaszkodva guggolt, a lassan felkelő napot figyelve, széles mosollyal és derűs szívvel. A lánya visszatért a törzshöz, felkészülten, erősen, reménnyel a lelkében. Véget ér a várakozás, az asszonyok megnyugszanak, pár hét múlva teljes figyelmükkel kezdhetik meg a felkészülést a télre.… Tovább 566. nap →

Az erdő titka. A faluban az öregek így nevezték a legendát, ami a patak felett kezdődő, és egészen a környéket körbeölelő dombok egyikének csúcsáig tartó erdőt övezte. Az öregek nem is mentek oda, és ha kérdezték őket, hogy miért, csak hümmögtek maguk elé. Pár suhanc persze bemerészkedett az égig nyúló fák közé, már csak brahiból… Tovább 565. nap →