Kategória: Hatás

Százharmincnyolc kilométer volt hátra, amikor defektet kapott minkét hátsó kereke. Megtámadták: ez volt az első gondolata. Kihúztak az úton keresztbe egy olyan szöges izét, amit a rendőrség használ, ha egy ámokfutót akar elkapni. Kicsit se zavarta, hogy akkor az első gumik miért épek, átkozódva szált ki a kocsiból, bosszúra szomjasan. A nő, aki vele volt,… Tovább 507. nap →

Szorongva fordult körbe, már harmadszor, a sötétség, ami körülvette, magányossá tette. A föld eltakarta a Napot, ott ahol lebegett sötét és hideg volt, és bár a kapszulában meleg volt, annyira, hogy izzadni kezdett a szkafanderében, kellemetlenül érezte magát. Már bánta, hogy elindult. Egy három évig tartó út Clara nélkül, már nagyon rossz ötletnek tűnt. De… Tovább 506. nap →

Lassan tette le a telefont a kanapéra, hátradőlt, a kezében lévő tollat a szájába véve elfordult a nappali ajtaja felé. Egy felületes szemlélőnek tétovának tűntek volna a mozdulatai, bár erről szó sem volt. Feszülten figyelt, minden mozdulata koncentrált volt és pontos. Fontos volt ez a beszélgetés: olyan beszélgetés volt, ami a jövőt dönti el. Felállt,… Tovább 505. nap →

Gyermekkora óta szerette a tüzet, a lábát félig letakarva fekete köpenyével, akkor is ő ült legközelebb hozzá, távol az egyre hangosabb társaságtól. Igazából a füstöt szerette, az illatát, nem a meleget. Évekig talált különböző magyarázatot a vonzódására, mostanra egyszerűen elfogadta: imádja. Kevés dolgot imádott, még kevesebbről tudta, hogy imádja, ezt megbecsülte, a részévé tette, olyan… Tovább 502. nap →

Nem azért ment oda, ahol a házaspár a fejét hátrahajtotta, hogy ő is az égre nézzen. Ezerszer látott már tűzijátékot, nem érdekelte, azt akarta tudni, hogy a padot kicserélték-e. Tegnap szabadult, öt év után, közben sok minden megváltozott a tóparti sétányon. A tömeg, ami az ünnepre összegyűlt, kapóra jött neki: feltűnés nélkül körülnézhetett. A pad… Tovább 501. nap →

A csikó az udvar közepén, a porban feküdt, jó kétszáz méterre a fakerítéstől. Az anyja három napja nem engedett senkit a közelébe, vadul rátámadt mindenkire, a szeme eszelősen csillogott. Aznap az állatorvos már csak fél órára ment ki, újra elmondta, hogy menthetetlen az állat. Menthetetlen, ezt a szót használta. A gazda a sokat látottak nyugalmával… Tovább 500. nap →

Megdőlve állt a fal mellett, csak az egyik sarkával támaszkodva a párkány alsó részére. Két piros kábel is tartotta, ezeket az árnyék jótékony homályba burkolta, megvédve a kíváncsi tekintetektől. Ezekből nem volt hiány: hetente változtak, néha gyakrabban, és nem lehetett tudni, hogy az ostobaságuk, vagy a rövid idő, amit előtte eltöltöttek, volt az oka annak,… Tovább 499. nap →