Kategória: Hatás

Az élet fája a dombtetőn állt, magányosan, a helyiek nem jártak oda, csak a városból egy újságíró, aki huszonhét éve cikket írt róla. A nő akkor még szkeptikus volt, az egészet szemfényvesztésnek nevezte, a helyi kereskedőket vádolva összejátszással. Aztán történt az az eset, a tragédia, ahogy a falusiak nevezték, az a szerencsétlen baleset, ahol a… Tovább 650. nap →

A nap a fák mögött nyugodott le, langyos, őszi szél fújt, a levelek pirosba váltottak, a gyalogúton vastagon állt az avar, hangosan zizzenve fel minden lépésre. János a harmadik körét rótta, a reverendája seprűként igazgatta a földre hullott leveleket, ő a füzérjét morzsolgatva lépkedett, kizárta a külvilágot, és a reggeli utáni beszélgetésen gondolkodott. Az apát… Tovább 649. Nap →

Petúnia. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom megjegyezni a nevét. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy petúnia, ami biztos, hogy egynyári virág (ennek nem szóltak, öt éve virágzik az ablakban), és a szabadban kell tartani – szakszóval: ki kell ültetni. Hát ez itt elmaradt, egész évben ontja a piros-rózsaszín virágokat, és a hatalmas leveleit az ablak felé… Tovább 646. nap →

A talpam égeti a homok, az ujjaim között átszűrődő szemek reszelőként hámlasztják a bőröm, ahogy a víz felé sétálok, este van, a nap már a látóhatár mögött, de a forróság még nem tért nyugovóra. A turisták papucsban vagy egy könnyű szandálban élvezik a tenger felől mindig fújó szelet, csak Greg a napágymanager halad – tempósan… Tovább 645. nap →

Nem látom a hidat, nem a két ablakot elválasztó széles fehér műanyag zavar, köd van. A Duna is alig látszik, szokatlan ez április elején, ilyenkor már melegek a reggelek, még Buda magasabban fekvő részein is. A nap homoksárgára festi a ködöt, de áttörni nem tud rajta. Még a harc elején tartunk, végül ő lesz a… Tovább 644. Nap →