- Csinálj már valamit! - Jó! Csinálok! Csak félig fordult felé, tudta, hogy nem fog semmit tenni: eddig se reagált ezekre a kirohanásokra. Elfordult, hogy kimenjen a konyhából, de újra meghallotta a hangját: - Csinálj már valamit! Megtorpant. Ő, szíve szerint, már rég "csinált volna valamit", de a helyzet kilátástalannak tűnt. Úgy érezte, hogy ő… Tovább 494. Nap
Kategória: Hatás
493. nap
Jellegzetes angol vasútállomás volt, a város szélén, kis, vörös téglából kirakott kerítéssel, és egy mindig sáros bekötőúttal, ami a kertvárosi házak felé vezetett. Volt egy helyes kis tornya, egy olyan funkció nélküli, fene se tudja miért épített ablakkal az oldalán, ami a sínek felé nézett. Az élénk sárgára festett falak, a kopott kövek és a… Tovább 493. nap
492. nap
A fürdőszoba-ablakból ugrott le, leverve a légfrissítőt, végigfutott az előszobán, be a konyhába, ahol egy szökkenéssel a konyhapulton termett, még egy dobbantás, repült a kéztörlő és egy flakon fertőtlenítőszer. A másik, aki fele akkora volt, lemaradva követte. Igaz, hogy le volt maradva, de a lelkesedését az egész utca halotta: a hangja, valahol a visítás és… Tovább 492. nap
491. nap
A hasán összekötött, zöld felsőben volt, farmerban és fehér tornacipőben. A csípőjét lágyan ringatva sétált, a földet nézve. Csak pillanatokra emelte fel a fejét, akkor is álmatagon, nem kapkodva: nem volt jelen, a gondolatai messze jártak. A férfinek, aki követte, nem volt nehéz dolga. Egy amatőrt követni rutinfeladat volt számára egy szupermarketben, különösen vasárnap délután.… Tovább 491. nap
490. nap
Az íróasztala szélére támaszkodott, a monitort nézte, amit megdöntött, hogy az tökéletes szögben álljon. Az aranykeretes szemüvegét előbbre húzta az orrán, a csípőjét megbillentette, a hosszú ujjai végén lévő briliánsan manikűrözött vörös körmeivel úgy dobolt a fán, mint aki robbanni készül. A képen előtte a férje volt egy szőkével. A lány az ölében ült egy… Tovább 490. nap
Horák Árpád 