Kategória: Hatás

A nappali fala mögötti kis folyosó falának vetette a hátát, és a fehérre festett plafont nézte. Mosolygott, a szeme csillogott, és bár fázósan karolta át a saját vállát, tökéletesen érezte magát. Még soha nem volt ilyen jól. Leengedte a fejét, és a tenyerével közben dörzsölni kezdte a meztelen felkarját. A bőre forró volt, őrizve az… Tovább 488. nap →

Nem figyelt a belépő férfira, bár köszöntötte, és intett neki, hogy jöjjön be, és kovesse. Előtte ment a kertig, elheveredett egy nagyméretű fonott fotelben, és újra intett. Ilyen napja volt: integetős. Nem érdekelte a másik, inkább kellemetlen volt ez a látogatás: olyan, amin gyorsan át akarsz esni. Mesélni kezdett inkább, hogy témát még távol tartsa… Tovább 487. nap →

Hat óra múlt, a félhomály mégis az ismét közeledő estére emlékeztette. A szél rángatta a fák ágait, és a fehér, hópiheszerű virágokat a levegőbe emelte, és úgy csapta őket földhöz, mintha dühöngene. A nő egy kopott, zöld padon ült, a liget közepén, nem törődve a széllel, és egy újság címlapját nézte. Mosolygott, azzal a mindent… Tovább 486. nap →

A macska az ablakpárkányra ugrott, amikor a látogató az előszobából a nappaliba lépett. A hátát meggörbítette, a fejét a föld közelében tartva, meredten bámult felfelé. Nem lehetett tudni, hogy fél, vagy simogatásra vágyik a belépőtől. A férfi leült a kanapéra, csendben várva a felajánlott italt. A házigazda még a konyhában töltötte a poharakat, amikor a… Tovább 485. nap →

A hajó a part közelében állt, leengedett vitorlákkal. Még csak az ősz első napjai teltek el, a téli partra vontatásig még hónapok voltak hátra, a vitorlás mégis szinte szomorúan, árván ringatózott a vízen. Nem voltak hullámok aznap. Napos, szélcsendes idő volt. Olyan, ami mindenkit sétára csábít. A hajó fehér oldalán a kék Dinesty felirat egy… Tovább 484. nap →