483. nap

A sötét belső teremben ültek, és a harmadik Guinness felett nézték egymást. Percek óta nem beszéltek, a csend mégsem nyúlt kínossá. A világítást adó kültéri neonreklám valami nyolcvanas évekbeli terméket hirdetett, a kort annyira jellemző bárgyú stílusban. A képen a nő harminckét foggal mosolygott, a haja túl magas, a szája túl vörös volt: pont, mint… Tovább 483. nap

482. nap

A százharmichetedik napon lépett ki a házból. Soha nem volt még ilyen hosszú a tél, ami úgy kötötte röghöz, mint parasztot a törvény. Nyolc éve élt az északi sarkkör felett a rönkházban, de most először szorult be hónapokra. Élelme, vize bőséggel volt, egyetlen veszély, ami rá leselkedett, önmaga volt. A több, mint négy hónap egyedül,… Tovább 482. nap

481. nap

Becsukták az ablakot, amikor már nem tudták elviselni a bűzt. Egy döglött macskára gyanakodtak, ami szerintük az út melletti csatornában oszladozott; de a szag nem enyhült zárt ablak mellett sem. Mégsem merült fel senkiben, hogy nagy nyomozásba kezdjen: háború volt. Az egész család úgy érezte, hogy ez semmiség, ahhoz képest, hogy eddig nem volt hol… Tovább 481. nap

480. nap

Hetedszer szólalt fel ugyanabban a témában a héten, és az egyre rövidülő válaszok sem térítették észhez. A szenátus tagjai a kínos hallgatásig is elvihették volna az ügyet - mindhiába. Az igaza teljes hitében másokra vért hányó, gyűlölettől elvakult beszéd zavart okozott ugyan, de nem úgy, ahogy a nő szerette volna. Ő arra számított, hogy befolyásolhatja,… Tovább 480. nap

479. nap

A nap kelet felől ment le. Alec bizonytalanul fordult arra, és szorosabban ölelte magához Magent. A lány nem volt zavart, nem is félt, mégis jólesett neki, hogy a férfi átöleli. Három napja fordult meg a polaritás a földön, ezzel felboritva minden megszokottat. A szokásos forgás lassulni kezdett, majd megállás után egyből elindult a másik irányba.… Tovább 479. nap