458. nap

Az orvos nem emelte fel a fejét, amikor ő kilépett az ajtón a fertőtlenítő szagú folyosóra. A fényes, zöld falak között a földet nézve ment el a liftig. Megkönnyebbülést érzett: valami véget fog érni most. A hívógomb hidegnek tűnt, és az orvos szavai már a múlt homályába vesztek. A lift érkezését jelző diszkrét csengetést zavaróan… Tovább 458. nap

457. nap

Megtorpant, és úgy érezte, hogy menekülnie kell: félt. De az egész, csak egy pillanatig tartott; már megszokta a fővárost. A három kismotor, ami centikkel ment el mellette, már az utca végén volt, ő pedig ráfordult a sugárútra, hogy sült halat keressen. Minden munkatársa óva intette az éjszakai sétától: egy európainak ez öngyilkosság. Még örülhet, ha… Tovább 457. nap

456. nap

Selymesnek, szinte olajosnak érezte a vizet, ahogy a csuklóját megmerítette a tóban. Közvetlenül a parton guggolt, és a tó másik oldalán fekvő erdő felett repülő kínai lámpásokat nézte. A szeme párás volt, és ólmos fáradtságot érzett. Nehézkesen felemelkedett, és a mögötte álló férfi felé fordult. Az biztatóan bólintott felé, és anélkül, hogy megszólalt volna, az… Tovább 456. nap

455. nap

A háta mögé állt, a kezét összekulcsolta a hasán, és a fejét előre hajtotta, hogy érezze az illatát. A nő hátranyomta a fejét, és behúnyt szemmel élvezte, ahogy a férfi beleszagolt a frissen mosott hajába. A bőre hideg volt a zuhanyzástól, szinte sterillé vált: a parfümmel együtt a testszagot is lemosta magáról. A férfi ki… Tovább 455. nap

454. nap

A harmadik kérdése az volt, hogy nős-e. A férfi, aki vele szemben ült az étterem teraszán, kitérő választ adott. Zavartan húzogatni kezdte a testére tapadó blúzát, és apró mozdulatokkal hátra tolta magát a fonott székben. Felállni nem akart: hálás volt a széles asztalnak, hogy eltakarja a csípőjét. De nem adta fel: újabb rohamot indított, hogy… Tovább 454. nap