421. nap

A Balatontól keletre, egy napi járóföldre, egy tó partján álló ritkás erdőben; a honfoglalás utáni évben. A fejedelem felugrott a lovára, és miközben a mocsár felé vágtatott, a felkelő nap ezüstösen csillant meg a nyergén. 2016. július. Budapest, Nemzeti múzeum, időszakos honfoglalás kori kiállítás harmadik napja. A teremőr nyugtalanul nézett a távolodó fiú után. Igaz,… Tovább 421. nap

420. nap

Bizonytalanul nézett rá, majd a kérdésre, hogy segítene-e, igent mondott, és a felismerés szikrájával a szemében elindult az emeletre. Egészen a lépcső aljáig tartotta a szemkontaktust, annak ellenére, hogy teljesen hátra kellett fordítania a fejét. Aztán nyugodt tempóban felsétált a balra kanyarodó lépcsőn, és eltűnt a szürkészöldre festett falú folyosón. És nem jött vissza. Az… Tovább 420. nap

419. nap

A világos barack és a vajszín között valahol félúton lévő falszin előtt lógó erős narancssárga függöny meg sem rezdült, pedig az ablak nyitva volt, és hidegfront erős széllel érte el a belvárost. A fekete oldalú dobozt formázó beszöggelés a szoba nyugati falán nem látszott valóságosnak. Pont úgy nézett ki, mint a mértani ábrák a matematikakönyvekben.… Tovább 419. nap

418. nap

A táltos úgy dobta vissza a sárba a hajfonatkorongot, mint ami égeti az ujját. Túl sok volt neki ez a nap. A fejedelem megjelenése, aztán a hajnali találkozó a fák között a lányával, és most ez. Csak a vak nem ismerte volna fel a fejedelem jelét, ami a korong szélén körbefutott. Ez az egész értelmetlen… Tovább 418. nap

417. nap

- Ne érj hozzá az üveghez! - Ki lehet venni onnan azt a csatot? - Nem lehet! Hogy lehetne? Ez egy Árpád-kori emlék! - Szeretném megfogni! - Hogy hívnak, fiam? - Absának. - Absa! Egy múzeumban tilos a kiallított tárgyakhoz érni! Ez pedig, amit nézel, egy különleges darab; egy igazi ritkaság. Ezért ezt még egy… Tovább 417. nap